Már átnéztek rajtam az emberek,
mint átlátszó ruhán
már kilesték rejtett titkaim
a lemezem rég lejárt.
Már nem tudtak újat mondani,
sem őszintén, sem bután,
ébren maradtam hajnalig,
sok szörnyű éjszakán.
Mintha álomból ébrednék
egy kéz kezemhez ért,
hogy nem lehet így tovább.
Csak zene kell, semmi más.
Már nem volt, akiben bízhatok,
átvert sok barát
Oly sötét volt minden a színpadon,
üres volt a szobám.
Már nem mondta senki: jöjj közel,
már azt hittem: nincs tovább.
Már nem néztem többé a tükörbe,
már nem vártam új csodát.
Mintha álomból ébrednék,
egy kéz kezemhez ért
Hogy nem lehet így tovább,
csak zene kell, semmi más.