1. Versszak (Horus)
Nem kértem életet, nem kértem bánatot, sem szenvedést
De kaptam eleget hidd el, mellé félelmet meg rettegést
Most itt állok a szellő, fúj fülembe síró dallamot
A könnyek porba hullnak, én meg magányosan ballagok
Az ég felé nézek, kérdem, mit tegyek?
Valóság vagy álom ez? De fel nem ébredek…
Örökkévalóságnak tűnik minden pillanat
Mikor kósza emlékeim közt hallom, mézédes hangodat
Az idő elszállt, vége van a boldog napoknak
Búcsút intek minden megálmodott dolognak
Kéz a kézben, boldogságtól megtelve
Naplementét nézve, tested karjaimba temetve
A halálnak nincs romantikája, de mégis húz magához
Úgy várok rá, mint arra mikor ajkam ér a szádhoz
Menny vagy pokol! Könyörgöm!Vegyél magadhoz! Kérlek!
Nincs más vágyam, mint hogy, boldogan nyugovóra térjek. Végleg.

Refrén
Felloban a tűz, a füst fel száll
Egy elveszett lélek még visszajár
A pokol peremén táncol és néz le ránk
Ezernyi hang kiált fel, engem mégse bánt

Felloban a tűz, a füst fel száll
Egy elveszett lélek még visszajár
A pokol peremén táncol és néz le ránk
Ezernyi hang kiált fel, engem mégse bánt


2. Versszak (Őzi)
Én az voltam aki régen, egy jel fenn az égen
De mégis változtam, mert erre kényszerített minden
Ne hagyd el magad Őzi! Erőt kell vennem érzem
Mert undorító az út, amit még meg kéne tennem
Kapaszkodom föl, de a pokol leránt magához
Menekülni nem tudok, csak odalépek a halálhoz
Amikor odaérek hozzá, ő csak visszadob a földre
Azzal hogy van még időm, és tegyek minden hibát helyre
Így lehet van rá esély, hogy a mennyországba jutok
És nem kell félnem többé, fenn szebb életet kapok
Egy üzenetet hagyok, hogy tovább már nem bírtam
Szerettelek, de fájt, és saját magam kinyírtam
Túl kedves vagyok, és pont ez az én vesztem
De hát nem tudok mit tenni, csak fogadj el ezt kérem
Amikor tökéletes minden, rájövök csak álmodom
De nyomot hagy bennem, amíg a szemem ki nem nyitom

Refrén
Felloban a tűz, a füst fel száll
Egy elveszett lélek még visszajár
A pokol peremén táncol és néz le ránk
Ezernyi hang kiált fel, engem mégse bánt

Felloban a tűz, a füst fel száll
Egy elveszett lélek még visszajár
A pokol peremén táncol és néz le ránk
Ezernyi hang kiált fel, engem mégse bánt


3. Versszak (Őzi, Horus)
Egy nagy zuhanás után, sérülve ébredek
Érzem, ez a pokol, miben félholtan szenvedek
Elhamvasztott holtak pora, takarja be testem
Talán én is így végzem? Csak ezt ne add Istenem!
Nem tudom mit tettem, bár tudom van hibám
Ha az ördög visszaenged a földre, minden bűnömet meggyónnám
Vagy lepaktálnék vele, hogy tovább ne kínozzon
Annyira nem piszkos a lelkem, hogy rám halált hozzon

De most talpamat égeti egy izzó szikla
A sötétség kapujából, intek most vissza
Napok, hetek, hónapok, idővel eltűnik a remény
Földi lényem szertefoszlik, megszűnik a fény
Talán egyszer egy napon mikor minden csendes
Egy tőrrel a kezemben, állok mi döféstől véres
Egy furcsa alakot szúrtam, mélyen mellbe
Az alvilág urát, aki száműz most a földre

Refrén (2x)
Felloban a tűz, a füst fel száll
Egy elveszett lélek még visszajár
A pokol peremén táncol és néz le ránk
Ezernyi hang kiált fel, engem mégse bánt

Felloban a tűz, a füst fel száll
Egy elveszett lélek még visszajár
A pokol peremén táncol és néz le ránk
Ezernyi hang kiált fel, engem mégse bánt