Negyven-, ötven-, hatvan év is mögöttünk van már,
Nem érdekes az, hogy mennyi a legfelsőbb határ,
Az a fontos, hogy a szívünk most is fiatal,
Szemünk ragyog, ajkunkról meg vígan szól a dal.
Fogjunk össze, fogadjuk meg, búsak nem leszünk,
Akkor sem, ha néha-néha könnyes a szemünk,
Jó páldát mutatunk, hiszen lát az Ifjúság,
Arcunkról ragyogjon rájuk, Béke-Boldogság!