Álmos arcú házak felett,
átsiklott a reggel
a napsugár, csak félénken
a hátsólépcsőn ment fel.
Felébredt és csendben,
sietve csomagolt,
elindult a lány,
egy fáradt hajnalon.
A lakás, ahol eddig élt,
már vissza nem fogadta,
mindent, ami eddig ő volt,
az anyjánál otthagyta.
Hullott rá a nappal,
hullott rá az éj
egyedül ment és énekelt:
Enyém lesz a fény.
Késő estig fennmaradt
és próbált szenvedéllyel,
egy öreg rocker tanította
vele aludt éjjel.
Nem szerette testét,
nem értette szavát,
és eljött az a pillanat:
egyedül ment tovább.
Megnyert minden fesztivált,
övé lett a fény
szikrázott a színpadon
az őrült szenvedély
Első volt a slágerlistán,
dőlt hozzá a pénz.
De hazament, ott egyedül volt,
mint gyertyaláng, ha ég!
Csak az enyém lesz a fény,
csak az enyém senkié.
Egyszer véget ér majd minden szenvedés.
Tudom enyém lesz a fény,
amit árnyék nem kísér,
tudom enyém lesz a színpad csak enyém.