Kopott, sárgult külvilág
Az idő, össze-vissza jár
Régi emlék reményt nem talál.

Régi emlék visszajár
Halvány fénnyel lobog már
Minden mi volt, vele olvad már.

Sok régi szavad feldereng, mintha itt lennél.
Bár elfújta a szél.

Mindent s bármennyit megér,
Azt mondom bárcsak itt lennél!
Az érzést visszakaphatnám,
Jobban vigyázhatnék rád.
Évek, napok, hónapok
Mit többé meg nem kaphatok.
Kell hogy szeress, ölelj át!

Kifordított igazság
Rémálomból valóság
Tegnap egy álmunk eltűnt,
Hogy mindenen túl, együtt.

Hogy jobb emberré váljunk,
S mindig csak ránk vigyázzunk,
Most is csak az érzést vágyom:
De nem kell már bármi áron.

Sok régi szavad feldereng, mintha itt lennél
Bár elfújta a szél.
Csak várok.

Mindent s bármennyit megér,
Azt mondom bárcsak itt lennél!
Az érzést visszakaphatnám,
Jobban vigyázhatnék rád.
Évek, napok, hónapok ,
Mit többé meg nem kaphatok.
Kell hogy szeress, ölelj át!

Sok régi szavad feldereng, mintha itt lennél
Bár elfújta a szél.

Ruhánkon fény csillog,
De szemünkben fájdalom
Nincs igaz szó, nincs vigaszság
Csak a megvető szánalom
Évek, napok, hónapok
Mit többé meg nem kaphatok
Csak egyet kérnék még,
Hogy szeress ölelj át!

Mindent s bármennyit megér,
Azt mondom bárcsak itt lennél!
Az érzést visszakaphatnám,
Jobban vigyázhatnék rád.
Évek, napok, hónapok,
Mit többé meg nem kaphatok.
Kell hogy szeress, ölelj át!