Nyugtalan a kamasz,
hogyha jõ a tavasz.
(Jaj, csak lennék végre felnõtt férfi már!)
Várja azt a napot,
jaj, csak lenne nagyobb!
(Addig nõkre nézni kár.)
Hogy bánja majd a buta,
bár az arca sima,
(Szappanozza láthatatlan szakállát.)
és ha lánnyal cseveg,
hangja mély és rekedt,
váltogatja a lábát.
Bár benn az iskolában hangoztatja õ:
Engem nem érdekel a nõ!
Ám hogyha bájos fruska szõke copfja libeg,
messze száll a nagy fölénye
s lángol ifjú szenvedélye.
Tízórai helyett
vesz két mozijegyet,
(Ám a lányt nem engedi a mamája.)
mert gyereknek hiszik,
bánatában iszik,
vigasztalja a málna.