Álmodtad az éjjel,
érzed menni kell,
Mi lesz veled?
Senki nem felel.
Arcodon egy álarc,
szíveden még kő,
megszólít egy hang:
Ím eljött az idő!
Indulj a holnapért,
bár messze még a cél.
Húzd, húzd a gyeplőt,
az első te legyél.
Az éjszaka oly hosszú volt,
most kinyílt a tér,
vérszínű a hajnal,
s a Nap nyugatra tér
Rád vár a hajnal
a pusztaságon át
Szállj, szállj sólyom szárnyán,
keress új hazát
Égig érő hegyeken át,
majd két folyóhoz érsz.
Messzi idők határán
végül hazatérsz.
Vár ránk a hajnal
a lelkünk tűzben ég.
Hét dombon, hét vezérnek:
áldott menedék
Ezer névből, ezer népből
a vér egyet kíván
Kit megjelölt az Ég:
induljon szarvasok nyomán.
Vár ránk a hajnal,
vár ránk az út.
Várnak ránk a hegyeken túl
Vár ránk egy új föld,
vár ránk az Ég
Otthonról, indulj hazafelé.
Rád vár a hajnal
hallgasd dobok zaját
Puszták büszke népe,
itt talált hazát
A hajnali szél, messze hordja
a békesség szavát
A szívedre hallgass:
Ez az ország a hazád!