Hadnagy úr
Abigél
Hadnagy úrnak jelentem fáj a szívem,
Hadnagy úr, jaj, miért is nincs itt velem!
Egy lázas éjt, egy szenvedélyt, egy emléket hagyott csupán.
Hadnagy úr, hát gondoljon néha rám!
Sötét szobámban hiába vártam sokáig én,
Elmúlt a mámor, akárhogy várom nem jön felém!
Annyit se mondott: Isten veled, futó kalad volt, újabb jöhet!
Tudom, hogy megcsal, tudom, hogy sosem szeretett!
Hadnagy úrnak jelentem fáj a szívem,
Hadnagy úr, jaj, miért is nincs itt velem!
Egy lázas éjt, egy szenvedélyt, egy emléket hagyott csupán.
Hadnagy úr, hát gondoljon néha rám!
Hadnagy úrnak jelentem fáj a szívem!
Hadnagy úr, jaj, miért is bánt így velem?
Egy lázas éjt, egy szenvedélyt, egy emléket hagyott csupán,
Hadnagy úr, hát ne lássam többé már!