73-at írtak mikor útnak indultunk.
Egy hangszer kellett a bandának, hogy megszólaljon dalunk.
Egy irodában árván, porosodni láttuk a jó öreg orgonát.
Nem is játszott senki rajta, csak Rhoda Scott, ha nálunk járt.
Miénk lett a sok billentyű, így megnyílt hát az út.
Neki vágtunk és azóta a mikrofonba kiáltjuk:
Gyula játssz! Gyula játssz! Gyula játssz egy kicsit nekünk!
Gyula játssz! Gyula játssz! Ez a mi kedvenc hangszerünk!
Gyula játssz! Gyula játssz! Gyula játssz egy kicsit nekünk!
Gyula játssz! Gyula játssz! Ez a mi kedvenc hangszerünk!
Mikor a Dédapámat énekeltük még egymagában állt,
De magányát megunta gyorsan és felvett a hátára egy zongorát.
A rock zenét már nagyon érzi, bár sorsa néha nem vidám,
De jól megszokta már, hogy néha el kell bírja Gyula néhány kilóját.
Miénk lett a sok billentyű, így megnyílt hát az út.
Neki vágtunk és azóta a mikrofonba kiáltjuk:
Gyula játssz! Gyula játssz! Gyula játssz egy kicsit nekünk!
Gyula játssz! Gyula játssz! Ez a mi kedvenc hangszerünk!
Gyula játssz! Gyula játssz! Gyula játssz egy kicsit nekünk!
Gyula játssz! Gyula játssz! Ez a mi kedvenc hangszerünk!
Ó, Gyula játssz!
Miénk lett a sok billentyű, így megnyílt hát az út.
Neki vágtunk és azóta a mikrofonba kiáltjuk:
Gyula játssz! Gyula játssz! Gyula játssz egy kicsit nekünk!
Gyula játssz! Gyula játssz! Ez a mi kedvenc hangszerünk!
Gyula játssz! Gyula játssz! Gyula játssz egy kicsit nekünk!
Gyula játssz! Gyula játssz! Ez a mi kedvenc hangszerünk!
Ó, Gyula játssz!