Holnap már, te nem leszel enyém
holnap már messze hív a fény
Ami szép volt, ami jó volt,
ami emlék elkísért,
holnap már a vihar tépi szét.
Holnap már, ez a dal nem lesz miénk,
holnap már, amit gondolsz sem tiéd
Az az érzés, az a játék,
az az igaz szenvedély
holnap már, csak árnyékként kísér.
Holnap már a szó sem lesz miénk
holnap már Mondd mi az, mit remélsz?
A múltunk, a jövőnk
s még amit várhatunk.
Holnap már: álarcban járhatunk.
Holnap már, ez a föld sem lesz tiéd
holnap már, nincs újabb ezer év
Ahol apád a földben álmodik
hol szebb jövőre vársz
Holnap már, ott nem találsz hazát.