D’Artagnan:
Álmodom, fel ne ébredjek,
Nincs ennél szebb, hogyha nézhetlek
Constance:
Az idő áll, és ma nélkülünk lép tovább
D’Artagnan:
Szédülök, mint a csillagok
Constance:
Nem kell félj, amíg itt vagyok
Csak ölelj át, és majd együtt szállunk még tovább
D’Artagnan:
Fényből szőtt arcod rám ragyog
Csak te vagy most, és én vagyok
Rád ismert szívem, és tudom már,
Hogy te vagy lelkem oly régen vár
Constance:
Én álmomban láttam arcod százszor már
De szebb most e perc, mintha álmodnám
Nézd, valóra vált
Constance, D’Artagnan:
Álmodom, fel ne ébredjek,
Nincs ennél szebb, hogyha nézhetlek
Az idő áll, és ma nélkülünk lép tovább
Szédülök, mint a csillagok
Nem kell félj, amíg itt vagyok
Csak ölelj át, és majd együtt szállunk még tovább
D’Artagnan:
Rád nézek, fényed felhevít,
És szép szemed fel, a Mennybe hív
Hol találnék ily csillagot,
Mely csak nekem fénylik, csak rám ragyog?!
Constance:
És ma rám talál végre a pillanat,
Mi álmomban sokszor megszakadt
Constance, D’Artagnan:
És vár egy éjen át
Álom éj, várj még egy percet
Hiszen holnaptól más e lét
Szívünk másik útra lép
Álmodom, fel ne ébredjek
Új világ vár, egy új kezdet
Az idő áll, és ma kettőnk nélkül lép tovább
Az idő áll, és ma kettőnk nélkül lép tovább
Lép tovább
Szálljunk hát egy éjen át