Megamix 7
Dupla KáVé
Akácos út, ha végigmegyek rajtad én,
Eszembe jut egy régi szép regény.
Nyáreste volt, pacsirta szólt a fán,
Ott kóborolt, csavargott egy cigány.
Megszólítám, de jó, hogy megtalállak itt.
A legszebb lány, tudod-e, hol lakik?
Arra lenn, túl az akác soron,
Ma este még egy ház elé osonj.
Egy ablaknál állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány.
Olyan legyen, mint egy szerelmi, könnyes vallomás,
Csak csendesen, ne hallja senki más.
Rendes ember én már nem leszek,
Minden éjjel zülleni megyek,
Várnak rám a léha cimborák,
A festett nők, a pezsgős vacsorák.
Hogy mi lesz a vége, jól tudom,
Meghalok egy züllött hajnalon,
Amikor a kisfalumban nyugovóra térnek,
Anyám, mondj el értem egy imát!
Csak most az egyszer!
Csak egyetlen egyszer
Hagy legyek őrült,
A csókodtól szédült!
Azóta kívántalak Téged,
Mióta elém toppantál.
Hiába mardosott a szégyen,
Mégis vágytam Rád!
Csak most az egyszer!
Csak egyetlen egyszer
Hagy legyek őrült,
A csókodtól szédült!
Egy éj, amit kérek.
Hazudj, ölelj, vétkezz!
Vágyom a mámort.
Most légy, szívem, bátor!
Messze szállok, vitorlázom,
Visszanézek, s látlak még.
El kell mennem Tőled távol,
Mert megbénít e kötelék.
Engedd lelkem szárnyra kelni,
A nyugtalanság, mi bennem ég.
Minden könnyem elsírtam már,
A bánat mégis bennem él, bennem él.
Ajkad édes játéka,
estém szép ajándéka,
jöjj hát nevetve
gyere be a szívembe,
gyere be a szívembe.
Átölellek, nem hagylak,
egész éjjel csókollak,
Kérlek, ne menj be
jöjj hát sietve,
Gyere be a szívembe.
Hajnalban fényes a szobám,
hol van a ruhám, el kell válnunk már,
De holnap ugyanígy ismét melegít, vár a holdsugár.
Szórd hát ide, Nap,
szórd a sugarat, ránk les, megtalál,
Berepül a kezembe,
mosolyog a szemembe,
mosolyog a szemembe,
Berepül a kezembe
mosolyog a szemembe
mosolyog a szemembe
Fehér téli este fáradt hópehely.
Álmodozni, terád várni hiába, hisz' nem jössz el.
Álmodozni, terád várni hiába, hisz' nem jössz el.
De újra hívni foglak hosszú éveken.
Mégegyszer még akarlak látni mielőtt megöregszem.
Mégegyszer még akarlak látni mielőtt megöregszem.
Nélküled az élet gyötrelem,
Nem viselem el csak részegen.
Nem segít a bor, a szívem dobbanásán, nem.
Nélküled az élet gyötrelem.
Bocsássa meg nekem a világ, szeretem a hegedű szavát,
Bocsássa meg nekem a világ, szeretem a magyar muzsikát.
Húzzad hát, öreg cigány, fülembe húzd,
Muzsikáljuk csak azért is azt,
hogy mégsem fáj.
Húzzad hát, öreg cigány, fülembe húzd
Muzsikáljuk csak azért is azt,
hogy mégsem fáj.
Meglátott téged, és felmért gondolatban.
Jaj neked, ha kinézett titokban!
Jobb, ha nem tudod, mit gondol most a nő,
Mert meglepődnél, mi mindenre képes ő!
Hálót sző a nő, és észre sem veszed,
Körbefont már ő, te pedig élvezed!
Mikor a pók szövi a hálót, az nem jelent már neked semmi jót!
Hálót sző a nő, és észre sem veszed,
Körbefont már ő, te pedig élvezed!
Mikor a pók szövi a hálót, az nem jelent már neked semmi jót!
Eszembe jut egy régi szép regény.
Nyáreste volt, pacsirta szólt a fán,
Ott kóborolt, csavargott egy cigány.
Megszólítám, de jó, hogy megtalállak itt.
A legszebb lány, tudod-e, hol lakik?
Arra lenn, túl az akác soron,
Ma este még egy ház elé osonj.
Egy ablaknál állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány.
Olyan legyen, mint egy szerelmi, könnyes vallomás,
Csak csendesen, ne hallja senki más.
Rendes ember én már nem leszek,
Minden éjjel zülleni megyek,
Várnak rám a léha cimborák,
A festett nők, a pezsgős vacsorák.
Hogy mi lesz a vége, jól tudom,
Meghalok egy züllött hajnalon,
Amikor a kisfalumban nyugovóra térnek,
Anyám, mondj el értem egy imát!
Csak most az egyszer!
Csak egyetlen egyszer
Hagy legyek őrült,
A csókodtól szédült!
Azóta kívántalak Téged,
Mióta elém toppantál.
Hiába mardosott a szégyen,
Mégis vágytam Rád!
Csak most az egyszer!
Csak egyetlen egyszer
Hagy legyek őrült,
A csókodtól szédült!
Egy éj, amit kérek.
Hazudj, ölelj, vétkezz!
Vágyom a mámort.
Most légy, szívem, bátor!
Messze szállok, vitorlázom,
Visszanézek, s látlak még.
El kell mennem Tőled távol,
Mert megbénít e kötelék.
Engedd lelkem szárnyra kelni,
A nyugtalanság, mi bennem ég.
Minden könnyem elsírtam már,
A bánat mégis bennem él, bennem él.
Ajkad édes játéka,
estém szép ajándéka,
jöjj hát nevetve
gyere be a szívembe,
gyere be a szívembe.
Átölellek, nem hagylak,
egész éjjel csókollak,
Kérlek, ne menj be
jöjj hát sietve,
Gyere be a szívembe.
Hajnalban fényes a szobám,
hol van a ruhám, el kell válnunk már,
De holnap ugyanígy ismét melegít, vár a holdsugár.
Szórd hát ide, Nap,
szórd a sugarat, ránk les, megtalál,
Berepül a kezembe,
mosolyog a szemembe,
mosolyog a szemembe,
Berepül a kezembe
mosolyog a szemembe
mosolyog a szemembe
Fehér téli este fáradt hópehely.
Álmodozni, terád várni hiába, hisz' nem jössz el.
Álmodozni, terád várni hiába, hisz' nem jössz el.
De újra hívni foglak hosszú éveken.
Mégegyszer még akarlak látni mielőtt megöregszem.
Mégegyszer még akarlak látni mielőtt megöregszem.
Nélküled az élet gyötrelem,
Nem viselem el csak részegen.
Nem segít a bor, a szívem dobbanásán, nem.
Nélküled az élet gyötrelem.
Bocsássa meg nekem a világ, szeretem a hegedű szavát,
Bocsássa meg nekem a világ, szeretem a magyar muzsikát.
Húzzad hát, öreg cigány, fülembe húzd,
Muzsikáljuk csak azért is azt,
hogy mégsem fáj.
Húzzad hát, öreg cigány, fülembe húzd
Muzsikáljuk csak azért is azt,
hogy mégsem fáj.
Meglátott téged, és felmért gondolatban.
Jaj neked, ha kinézett titokban!
Jobb, ha nem tudod, mit gondol most a nő,
Mert meglepődnél, mi mindenre képes ő!
Hálót sző a nő, és észre sem veszed,
Körbefont már ő, te pedig élvezed!
Mikor a pók szövi a hálót, az nem jelent már neked semmi jót!
Hálót sző a nő, és észre sem veszed,
Körbefont már ő, te pedig élvezed!
Mikor a pók szövi a hálót, az nem jelent már neked semmi jót!
kapcsolódó videók
