Hajnalban néztem a felkelő napot,
A völgyben egy felhő lassan úszott,
Nyugodtan, mint egy hófehér folyó,
Szép volt, megnyugtató.
Múltak a percek, a nap pedig felkelt,
S lassan a folyó semmivé lett,
Túl szép volt hogy így maradhasson,
Ahogy az életben is a legszebb dolgok.
Ref.:
Minden kis pillanat, minden egyes perc,
Ami valaha egy picit széppel tölt el,
Elmúlik minden, elmúlik egyszer,
Arcomon, mint gyémánt, egy könnycsepp pihen.
Hagyom, hogy végig folyjon, végig a bőrömön,
Engedem, hogy magának utat törjön,
Sós ízében az élet pihen,
Fájdalom, és szépség, maga a szerelem.
A ráncokat lehet a könnycseppek vájják,
Azért olyan mély az idősek arcán,
A könny megtisztítja a lélek útját,
Pont időben mikor már nem bírnád.
Magával visz mindent mi elébe áll,
Kínt, rosszat, emléket mindent, ami fáj,
Csak az marad nyomában, mi fontos volt igazán,
Mellette minden más, csak széthulló világ.
Ref.