Egyedüli
kedves Katalin
örökké magára
csak magára
gondolok
míg
verem,
csapom és vágom,
míg püfölöm,
míg dermedten és sikongva
tuszkolom és náspágolom,
simogatom és csitítgatom,
markolom és görbítem,
szaggatom és fordítom,
tépem és löttyintem
azt
a
tollseprőt.
Nem hőbörgök. Feltörlöm a port.
Magát pedig Katalin még nem láttam,
ahogyan lábát áztatja a kislavórban
a Tiszában.
Úgy rémlik, kék hálóing volt magára terítve.
Fogát mosta, és vicsorított.