Hűvös, keskeny sikátorok között
Sziklaköves kopott út vezet…
Oltalmat nyújtanak az ódon falak
Jó volt itt egykor, Kedvesem veled.
Andalgok, meg-megállva…
S egy ismerős régi dal távolban csendül
Sodor már felé hangjának varázsa
Szívem újra él, dallamra rezdül.
Mint akit elvarázsol szirén éneke
Keresem forrását a házfalak között
Kitárt apró rozmaringos ablak...
Megleltem a hangot falai mögött.
Érzelem dús, meleg simogató ének
Lábam bénult, már gyökeret verve
Kövülten, meredve nézem, hogyan
Dalol önfeledten, mint madár a kertben.
Elragad a dallam, s már én is dúdolom
Ismerős zeném, mibe
Burkoltam egykori bánatom.
Most itt hallgatom szomorú énekét
Melyben megírtam,
Mikor szerelmem véget ért…
Reft:
Elvezetett hozzád hangod varázsa, s bús zeném
Csodás az éneked, földi tünemény
Reményt súg az új hang
S érzem, hogy dalod, már csak az enyém.