Verse 1:
Soha nem meséltem magamról eddig még. Száz szó helyett talán egy dal most épp elég. Kezdeném, de hol kell, hogy értsd és tisztán láss?
Mi egyformák vagyunk, Te, én vagy bárki más...
Bridge 1:
ÚÚúhh a szívünk mindig útra kész, ha folyton hajt a vér, megállni túl nehéz..
Refrén:
Hosszú az út, vissza se nézek, inkább megyek tovább! lassan, de lépkedek a szívem után, és nem felejtem el, míg élek, hogy: Hosszú az út, messziről jöttem én az éveket nem számolom régen .. Addig megyek tovább, míg van elég erőm!
Verse 2:
Látod mégsem ismersz, csak színes képeken.. Előtted élhetem néha őrült életem!
Bridge 2:
Úgy szállnék én is, mint a szél...Nem félve semmitől, mert van ki elkísér..
Extra:
Látod ez vagyok én, neked furcsa talán, ahogy félreteszem azt ami fáj! Én elfogadom tudod, azt ami jár.. Ma már ennyi év után! Holnap majd fájhat más, mindig lesz választás, de a szívem előtt nincs soha már határ..