Ahova a királyok is gyalogoltak
Ahol soha nem láthatnak a műholdak
Az illat, mint a jeges tajga
Ott áll porcelán trónom, én meg
rajta Akárcsak őseim sora
Fejedelmi lakomák halotti tora
E kis helyen, mindig csak én
Üldögélek egyedül a világ legvégén
PÁRÁPPÁ...
Ülök, de előttem nincsen asztal
Gyógyít ez a hely, de nem sebtapasszal
Csendkirály, itt én vagyok az úr
Porcelán felhőkön túl az ég azúr
Egy apró csermely lágyan dalol
Felröppen az ének a lábam alól
Azt dalolja naphosszat egész uradalmam
Gyógyír a sebre ez a fura dallam
PÁRÁPPÁ...
Palotám fehér, tiszta csempe
Ide soha nem süt be a naplemente
Mindig éjjel, vagy mindig nappal
És minden nap egy tiszta lappal
Mindig minden véget ér
Indul újra a hajsza az aranyér
De visszatérek, már alig várom
Enyém a trón, ha az ajtót kulcsra zárom
PÁRÁPPÁ...