Az út előttem, sötét és mély,
Szorítom a kormányt, nincs semmilyen veszély,
Utolsó csókod ízét, már lassan elfeledem,
Mögöttem semmi, csak az út van előttem!
A kiszolgált pedált, most is tövig taposom,
Csikorgó kerék sikolt, de én meg nem hallom.
A forró motor hangja szíveket perzsel,
Minden csepp benzin újult erővel tölti fel.
Az út előttem sötétbe vész,
Az út menti árnyak kérdik „–merre mész?”
A rádió fülembe ordít „–menni még és még!”
Nincs reflektor, miben látni az út végét.
Az út mögöttem sötét és mély,
Összebújt felhők, áttörhetetlen szegély,
Nincs, ki hátrafordul és nincs, ki visszanéz,
Csak az út előttem, mint egy hívó kéz.