Zsongó kis presszó, rejtelmes átnyak,
nyugtalan szívvel hiába várlak.
Nyárízű csók, szép volt, elmúlt.
Az utcákon északi szél vágtat.
[:Futóvendég voltál, ritkán láttalak,
opálfényű esteken mégis vártalak.
Hangod ma is hallom, kigyúl sápadt arcom,
álomtalan éjeken rád emlékezem.
Tündöklő szép tavaszban, május virágos ünnepén,
vidám társaságban rád talált két szemem,
vízparti fák alatt és napsütötte rét ölén
egyetlen szóra várt bolond szívem.
Bíborfelhők szányán messze szállt a nyár,
őszi erdők útjain templom csendje vár.
Te futóvendég voltál, búcsút sose mondtál.
Nem láttalak rég, de rád gondolok még.:]