Arcomra hull
Németh Lehel
Tegnap szinte még nyár volt, tűző nap fénye lángolt,
július volt, éreztem én, július volt szeptember végén.
Arcomra hull az őszi eső, csendesen hull, csak permetezőn,
Néma az út, csillog a fény , senki se jár csak egyedül én.
Egyre csak hull, mint halk zokogás, homlokomon így múlik a láz,
Épp olyan hűs, mint puha kéz, simogató, s csak téged idéz.
Messzire száll most a gondolatom, rólad álmodozom,
Ajkam csókodra vár, úgy vár,
Mint ahogy soha még, szívem újra tiéd,
újra itt van a nyár.
De arcomra hull az őszi eső, hol van a múlt, a boldog idő?
Kérdezem én, s nincs felelős, egyre csak hull az őszi eső.
Még jön egy új boldog idő, könnyeimet mosd le őszi eső, őszi eső.
július volt, éreztem én, július volt szeptember végén.
Arcomra hull az őszi eső, csendesen hull, csak permetezőn,
Néma az út, csillog a fény , senki se jár csak egyedül én.
Egyre csak hull, mint halk zokogás, homlokomon így múlik a láz,
Épp olyan hűs, mint puha kéz, simogató, s csak téged idéz.
Messzire száll most a gondolatom, rólad álmodozom,
Ajkam csókodra vár, úgy vár,
Mint ahogy soha még, szívem újra tiéd,
újra itt van a nyár.
De arcomra hull az őszi eső, hol van a múlt, a boldog idő?
Kérdezem én, s nincs felelős, egyre csak hull az őszi eső.
Még jön egy új boldog idő, könnyeimet mosd le őszi eső, őszi eső.
kapcsolódó videók
