Egy pillanat, egy mozdulat,
az álomkép gyorsan szétszakad
Mint ólomsúly a vállamon,
néhány búcsúsor az asztalon.
Egy torz mosoly, arcomon
sötét maradt ezen a hajnalon.
Még az ágy meleg hiszem, csak álmodom
a Híreket egyedül hallgatom.
Üres maradt egy képkeret,
nincsen más, csak a képzelet.
Lépteid nem hallhatom
fáj nagyon , nincs már több alkalom.
Nem kell, hogy visszatérj,
nem várlak rég
Nem lehet több életünk
egy van, azzal élj?
Mondd ennyi volt,
mondd, nincs tovább
Ennyi volt, mi szép
Hosszú forró nyár után
Hó szagú a szél.