Mint a tengerben egy könnycsepp
szívem vérzik, arcom 1000 éves lett,
eltünt, végleg elment, itthagyott
kiégett vagyok, nagyon-nagyon.
Szél szárnyán porszem lettem,
visz magával, nincs mit tennem
elvet valahol, és újjászületek
ez ellen semmit sem tehetek.
A nap felé tartok, utam el nem hagyom,
magam az éjj leplével takarom,
álmodok és reggel útra kelek,
utamon kísérnek angyali szemek.
ref.:
Érezd végre a napfény ízét,
lásd újra a szél dobogó szívét.
Szaladj hiszen csak rád várnak
a magasba repítenek a segítő szárnyak.