Hajnalban indul, esőszagú kabátban
cigaretta lóg a szája sarkában
Gyűrött arcú szeretője ottmaradt az ágyban
a szívét, a szívét sohasem borotválja.
Melózni a piacra jár, tíz éve nem zenél,
barátja rég nem ír valahol Sydnie mellett él.
Vagyonát egy ügyvéd, volt asszonyára játssza,
felnőttek a csápolók is mindnek van családja!
Sárgulnak a képek, szobája falán,
régi híres dalaira, nem emlékszik már
Tisztelettel hallgatják, de szólnak Hátha fáradt!
Menne is, maradna is Túl fiatal még a halálra.
Társaságban, ha szó kerül: Milyen volt a Banda?
Homlokán a ránc eltűnik egy pillanatra.
Néha egy klubban énekel, néha beindul még.
Nem vádol, nem verekszik. Lassan-lassan kiég.
Csak blues, csak blues
Mindhalálig blues.
Csak blues, csak blues
Mindhalálig blues!