Ugyan az a nap
Mes
[Mes]
Néha előjönnek dolgok, mit máshogy gondolok,
Néha előjönnek szavak, mit máshogy mondok.
Te hiányolsz valamit, ami megismételhetetlen,
Nem érted, néha miért vagyok ilyen tehetetlen.
Érzem, nekem a zene az életem,
Nem kértem, mégis boldogan élhetem.
Élvezem, ahogy gondolatokat fokozok,
És talán ezzel többeknek is örömet okozok.
Én nem vagyok nagy ember és soha nem is voltam,
Utáltak sokan, már csak mert igazat szóltam.
De mindegy, én is tovább állhatok,
És előtérbe helyezem, amit fontosnak tartok.
Voltak itt alakok, kik visszafelé rúgtak,
Én előre haladok, ők egyenként el buktak.
Nem volt itt más, csak a kép mutatás,
Mára barátsággá vált, ez lett a folytatás.
2×
Kinyitom a szemem, reggel ugyan az a nap vár rám,
Ugyan az lehet talán, mint tegnap volt, az a szivárvány.
[Dózi]
Vagyok, aki vagyok, most én álltam mellé,
E dalban az egységre hajazó eszmékre,
Kenték a vegytiszta sallangos rímeket,
Ezt issza mindenki, aki minket nézeget.
Ne játszd meg a részeget, jól látod a képeket,
A CP és a Pix helyett most Mes és Dózi integet.
Ugyan az a vágy maradt bennük látod, ott ég,
El indulunk mind a ketten ugyan azon posztér'.
Átlag élet maradt nekünk, de mi még is teszünk,
Semmi másért, csak azért, hogy tarts most te is velünk.
Ha kell, éneklünk, ha kell útra kelünk,
De ha nem vagy biztos abban, hogy neked mi kellünk,
Akkor ajánlom figyelmedbe a szabad akaratot,
Látod én is miatta nem kaparok itt vakolatot.
Szabad gondolatok hullámait kiválasztom,
Utána ha meguntam, a nyakatokra árasztom,
Magamat fárasztom, csak azért, mert jó így,
Levelemnek átadom, csak mindegy, hogy hogy hív.
A köztudat, a média, bárki ezen a földön,
Hidd el nekem barátom, hogy én is ugyan azt töltöm,
Poharamba amit mások, hogyha neked ez már sok,
Csodát teszek, ember leszek, olyan aki nem látnok,
Olyan aki, veled nevet, megjegyzi az arcodat,
Elfelejtek néhány nevet, de ott marad egy gondolat.
2×
Kinyitom a szemem, reggel ugyan az a nap vár rám,
Ugyan az lehet talán, mint tegnap volt, az a szivárvány.
[Mes]
Más vagyok én is, nem olyan, mint a többi,
Elfogadni kell, nem pedig meg érteni.
Kérdezni, ha nem tudod a választ,
Bár melyik út a tiéd lehet, nem kértem, hogy válassz.
Az enyém a hosszabb, de ez is csak egy változat,
Akár merre haladok, engem is elér a kárhozat.
Születtem én, nem éppen egy adatnak,
Születtem én, a szívedbe egy darabnak.
Mes vagyok, más mint a többi,
De kellemes dolog, mit lelkem tengere sziklás partjára vet ki.
Én mégis tudok szeretni, akár mekkora a fájdalom,
De hidd el, nincsen szánalom, az igazamat tálalom,
Egy olyan asztalon, ahol régen nincsen élelem,
Pedig mind ketten tudjuk, az lételem.
Testvérem egy olyan világban élünk,
Ahol nincs igazság, félelem,
Csak bűn iránti szerelem, meg igaznak hitt érzelem.
2×
Kinyitom a szemem, reggel ugyan az a nap vár rám.
4×
Kinyitom a szemem, reggel ugyan az a nap vár rám,
Ugyan az lehet talán, mint tegnap volt, az a szivárvány.
Néha előjönnek dolgok, mit máshogy gondolok,
Néha előjönnek szavak, mit máshogy mondok.
Te hiányolsz valamit, ami megismételhetetlen,
Nem érted, néha miért vagyok ilyen tehetetlen.
Érzem, nekem a zene az életem,
Nem kértem, mégis boldogan élhetem.
Élvezem, ahogy gondolatokat fokozok,
És talán ezzel többeknek is örömet okozok.
Én nem vagyok nagy ember és soha nem is voltam,
Utáltak sokan, már csak mert igazat szóltam.
De mindegy, én is tovább állhatok,
És előtérbe helyezem, amit fontosnak tartok.
Voltak itt alakok, kik visszafelé rúgtak,
Én előre haladok, ők egyenként el buktak.
Nem volt itt más, csak a kép mutatás,
Mára barátsággá vált, ez lett a folytatás.
2×
Kinyitom a szemem, reggel ugyan az a nap vár rám,
Ugyan az lehet talán, mint tegnap volt, az a szivárvány.
[Dózi]
Vagyok, aki vagyok, most én álltam mellé,
E dalban az egységre hajazó eszmékre,
Kenték a vegytiszta sallangos rímeket,
Ezt issza mindenki, aki minket nézeget.
Ne játszd meg a részeget, jól látod a képeket,
A CP és a Pix helyett most Mes és Dózi integet.
Ugyan az a vágy maradt bennük látod, ott ég,
El indulunk mind a ketten ugyan azon posztér'.
Átlag élet maradt nekünk, de mi még is teszünk,
Semmi másért, csak azért, hogy tarts most te is velünk.
Ha kell, éneklünk, ha kell útra kelünk,
De ha nem vagy biztos abban, hogy neked mi kellünk,
Akkor ajánlom figyelmedbe a szabad akaratot,
Látod én is miatta nem kaparok itt vakolatot.
Szabad gondolatok hullámait kiválasztom,
Utána ha meguntam, a nyakatokra árasztom,
Magamat fárasztom, csak azért, mert jó így,
Levelemnek átadom, csak mindegy, hogy hogy hív.
A köztudat, a média, bárki ezen a földön,
Hidd el nekem barátom, hogy én is ugyan azt töltöm,
Poharamba amit mások, hogyha neked ez már sok,
Csodát teszek, ember leszek, olyan aki nem látnok,
Olyan aki, veled nevet, megjegyzi az arcodat,
Elfelejtek néhány nevet, de ott marad egy gondolat.
2×
Kinyitom a szemem, reggel ugyan az a nap vár rám,
Ugyan az lehet talán, mint tegnap volt, az a szivárvány.
[Mes]
Más vagyok én is, nem olyan, mint a többi,
Elfogadni kell, nem pedig meg érteni.
Kérdezni, ha nem tudod a választ,
Bár melyik út a tiéd lehet, nem kértem, hogy válassz.
Az enyém a hosszabb, de ez is csak egy változat,
Akár merre haladok, engem is elér a kárhozat.
Születtem én, nem éppen egy adatnak,
Születtem én, a szívedbe egy darabnak.
Mes vagyok, más mint a többi,
De kellemes dolog, mit lelkem tengere sziklás partjára vet ki.
Én mégis tudok szeretni, akár mekkora a fájdalom,
De hidd el, nincsen szánalom, az igazamat tálalom,
Egy olyan asztalon, ahol régen nincsen élelem,
Pedig mind ketten tudjuk, az lételem.
Testvérem egy olyan világban élünk,
Ahol nincs igazság, félelem,
Csak bűn iránti szerelem, meg igaznak hitt érzelem.
2×
Kinyitom a szemem, reggel ugyan az a nap vár rám.
4×
Kinyitom a szemem, reggel ugyan az a nap vár rám,
Ugyan az lehet talán, mint tegnap volt, az a szivárvány.
kapcsolódó videók
