Ezeréves bohóc
Ezer éve élt egy bohóc, igen olyan rég egy igazi várban,
egy csuda világban.
Ezer éve jó kedve volt, igen akkor nevettek rajta százan,
az igazi várban.
Nevetése sok fájdalmat takart, soha nem tehette azt, mit akart.
Azt hitték, hogy jó a kedve, mert a szíve fájt, nevetve sírt.
Aki látta nem tudta még, azt hogy miért is él egy nevető ember,
oly szomorú szívvel.
Ezer éve rossz sorsa volt, az egészet látod már, te is érted,
ha róla mesélek.
Ilyen ember ma is oly sok akad, mi is tudjuk sírni sosem szabad.
Ezer éves tréfamester, ma már értjük miért nevettél.
Ilyen ember ma is oly sok akad, mi is tudjuk sírni sosem szabad.
Ezer éves tréfamester, ma már értjük miért nevettél.
Ezer éve élt egy bohóc, igen akkor nevettek rajta százan,
egy igazi várban.
Be kopott az emléke már, néha-néha arcát ma is felidézem,
ha ezt elmesélem.
Ezer éve élt egy bohóc. Ezer éve élt egy bohóc.
Ezer éve élt egy bohóc. Ezer éve élt egy bohóc.
Ezer éve élt egy bohóc….