Híd a folyó fölött, mint egy szobor ott áll mozdulatlanul.
Mint egy néma közömbös tanú, az idő leple ráborul.
Híd a folyó fölött, őrzi ma is, elmúlt korok fényeit,
Mint egy harang visszhangozza rég, az idő múló lépteit.
Beszélni, ha tudna egy napon, elmesélné nekünk.
Milyen sok emléke volt, mosolyokat, bánatokat,
egy szóval az életünk.
Híd a folyó fölött, mint egy szobor ott áll mozdulatlanul.
Némán hallgat, így él boldogan. Minden gondja vízbe hullt.
Beszélni, ha tudna egy napon, elmesélné nekünk.
Milyen sok emléke volt, mosolyokat, bánatokat,
egy szóval az életünk.
Híd a folyó fölött, mint egy szobor ott áll mozdulatlanul.
Némán hallgat, így él boldogan. Minden gondja vízbe hullt.