Nézd, minden változik! Nézz fel még kék az ég!
Az ég is sokszor elszürkült, de még mindig, mindig kiderült.
Emlékszel hajam barna volt, most lassan ezüsttel vegyül.
A nap is sokszor árnyékba bújt, de még mindig kiderült.
Érzem az idő, változik, a tűz is parázzsá szelídül.
A hangod messze fújta a szél, s rohan tovább az idő, az idő, az idő, az idő.
Emlékszel-e a forró eskünkre? Emlékszel-e milyen volt a nyár?
Én mindenütt ott akartam lenni, ott ahol perzselt a nyár.
Érzem minden változó, az édes sokszor keserű.
A nap is gyakran az alkonyba hull, de még mindig kiderült.
Érzem, az idő változik, a tűz is parázzsá szelídül.
A hangod messze fújta a szél, s rohan tovább az idő, az idő, az idő, az idő.
Nézd, minden változik! Nézz fel még kék az ég!
Az ég is sokszor elszürkült, de még mindig, mindig kiderült.
Emlékszel hajam barna volt, most lassan ezüsttel vegyül.
A nap is sokszor árnyékba bújt, de még mindig kiderült.
Érzem az idő, változik, a tűz is parázzsá szelídül.
A hangod messze fújta a szél, s rohan tovább az idő, az idő, az idő, az idő.
Emlékszel-e a forró eskünkre? Emlékszel-e milyen volt a nyár?
Én mindenütt ott akartam lenni, ott ahol perzselt a nyár.
Érzem minden változó, az édes sokszor keserű.
A nap is gyakran az alkonyba hull, de még mindig kiderült.
Érzem az idő, változik, a tűz is parázzsá szelídül.
A hangod messze fújta a szél, s rohan tovább az idő, az idő, az idő, az idő.
Az idő, az idő, az idő, az idő, az idő, az idő, az idő, az idő.