Sötét hajnal, fehér éj
ÁMOK
Testeden lelkem árnya újra él,
Lelkeden fehér éj.
Az idő nem, nem gyógyít, de elvetél:
Szárnyain messzi fény.
Álmaid hamvait rejtő urna,
Szememben halott fény.
Sorsomon a magány hideg csókja,
Bűneid elhozom.
Lelkeden sötét fényű feledés – az éj
Száműzte rég.
Testeden izzó fényű jelekért sír,
Magányt nemz a lét.
Láttam én fehér éjek tengerét,
Szemedben messzi fényt.
Láttam én: sötét hajnalt szült az éj,
Öledbe langyos kéjt.
Bűneid lángjain nyíló rózsa,
Holt virág, halott szív.
Sorsomon a száműzöttek csókja,
Bűneid elhozom.
Lelkeden sötét fényű feledés – az éj
Száműzte rég.
Testeden izzó fényű jelekért sír,
Magányt nemz a lét.
Bűneid lángjain nyíló rózsa,
Holt virág, halott szív.
Sorsomon a száműzöttek csókja,
Bűneid elhozom.
Lelkeden sötét fényű feledés – az éj
Száműzte rég.
Testeden izzó fényű jelekért sír,
Magányt nemz a lét.
Lelkeden fehér éj.
Az idő nem, nem gyógyít, de elvetél:
Szárnyain messzi fény.
Álmaid hamvait rejtő urna,
Szememben halott fény.
Sorsomon a magány hideg csókja,
Bűneid elhozom.
Lelkeden sötét fényű feledés – az éj
Száműzte rég.
Testeden izzó fényű jelekért sír,
Magányt nemz a lét.
Láttam én fehér éjek tengerét,
Szemedben messzi fényt.
Láttam én: sötét hajnalt szült az éj,
Öledbe langyos kéjt.
Bűneid lángjain nyíló rózsa,
Holt virág, halott szív.
Sorsomon a száműzöttek csókja,
Bűneid elhozom.
Lelkeden sötét fényű feledés – az éj
Száműzte rég.
Testeden izzó fényű jelekért sír,
Magányt nemz a lét.
Bűneid lángjain nyíló rózsa,
Holt virág, halott szív.
Sorsomon a száműzöttek csókja,
Bűneid elhozom.
Lelkeden sötét fényű feledés – az éj
Száműzte rég.
Testeden izzó fényű jelekért sír,
Magányt nemz a lét.
kapcsolódó videók
