Ha jönnél hozzám,
úgy legyen jó,
mint csillag az égen
ne felejtett szó.
Mert a fák tetején,
már lépdel a Nap.
A szarvasok útján
a gyöngy kifakadt.
Mint kézben az élet,
úgy legyen jó
Fent álmok hídja,
s lent néma folyó.
Bár szótlan minden éjjel,
s nem értik imádat
de tiszta már az út,
nem hajlik rá a bánat.
Nem új szavak jönnek,
nem új Istenek.
Találsz majd egy embert,
ki embered neked.
Ha nincs hová szórni
az Ég melegét,
légy te az Úr,
Játszd szerepét.
Rég arra várok,
szóljon a harang,
nincs idő a könnyre,
halld meg szavam.
Majd messze repít a
képzelt szél.
Messze, ahol van még
valamiért.