Hajnali zenét visz szárnyán a szél, felzeng a Notre Dame...
Az ébredő Párizs új életre kél, ha zeng a Notre Dame.
Míg a nagyharang zúg, mint az orkán,
a sok kisharang csengő-vidám,
A mennyben is hallják a harangok hangját, ha zeng,
Ha zeng a Notre Dame!

...

Mélysötét éjszakán kis ladik siklott a Notre Dame felé.
Vándorló cigányok hajóztak titkon a Notre Dame felé.
De a vándorok csapdába estek,
mert a parton egy zord férfi állt,
Kinek sötét volt szándéka, mint éji árnyék, ha áll,
A Notre Dame falán!

Frollo bíró tűzzel-vassal üldözte a bűnt,
Vak dühében minden ember kárhozottnak tűnt.

...

"Tébolyod megölt egy ártatlan nőt itt a Notre Dame előtt!
Szánd meg a gyermeket, kíméld meg őt itt a Notre Dame előtt!
Hát csak áltasd a szolgáid, s magad,
de a vére a fejedre száll,
Hogyha életét veszed, nem titokban teszed, mert lát,
Mert mindent lát a Notre Dame!"

Frollo gőgje most az egyszer félelemmé vált,
Kőszívét a rettegés mint kés, úgy járta át.

"Éljen itt, e falak közt, hol nem láthatja szem!
Felnevellek, rút kis ördög, s egyszer azt hiszem, hasznod veszem"

Hát fejtsd meg a rejtvényt, mit azóta zeng az ódon Notre Dame!
Ki itt a szörnyeteg, s ki itt a szent?
Kérdve cseng-bong, cseng-bong, cseng-bong, cseng-bong,
zeng a Notre Dame!!!