Ki hitte volna, hogy ennek is vége lesz
valamikor
Megfogadtad, hogy ezentúl tanulni fogsz
a hibákból
De ha tanulnál nem te lennél, azok, azok annyira mások
van kert, sok állat, család és persze az õszinte barátok
Nem szálltam fel az utolsó gépre,
vártam valamit
Most nem lehetek az egésznek része,
semmi sem irányít
És ha egyszer vissza nézel, tudom, tudom nem látsz szépet
azt hiszed, hogy érsz valamit, csak mert te ülsz középen
Nem lesz itt semmi, ami megváltozna
a félhomályból, valahogy felhozna
de ha úszni tudnék, ebben a zajban
én is megtalálnám, a helyemet a sorban