Nem nyílt soha út elém...
Pocahontas 2
A táj sivár, a föld kihűlt, az ár kopár
és közte hűvös szél fütyül...
Az égi nép ma délre húz
A tél ha dúl, a mackó fut, s talál egy szűk odút
Mert azt teszi mind ahány, mit rámért az ég
hogyha láthatnám mi vár, már tudnám, ki lennék...
Nem nyílt soha út elém
csábító szóból bizony volt elég
Bár volna jel, mely hozzám majd elér
Hol van a föld, vár e jövő rám még...
Oly más lett már az otthonom
Egy új világ követe volt a csábítóm
Az út mi vár, ma még homály
hogy merre indul, merre jár, az mindig rajtam áll
De a szív, a titkos híd, hol más táj a szép
Egyre szól egy belső hang: "Egy új föld a tiéd!"
Nem nyílt soha út elém
Csábító szóból bizony volt elég
Bár volna jel, mely hozzám majd elér
Hol van a föld, vár e jövő rám még...
és közte hűvös szél fütyül...
Az égi nép ma délre húz
A tél ha dúl, a mackó fut, s talál egy szűk odút
Mert azt teszi mind ahány, mit rámért az ég
hogyha láthatnám mi vár, már tudnám, ki lennék...
Nem nyílt soha út elém
csábító szóból bizony volt elég
Bár volna jel, mely hozzám majd elér
Hol van a föld, vár e jövő rám még...
Oly más lett már az otthonom
Egy új világ követe volt a csábítóm
Az út mi vár, ma még homály
hogy merre indul, merre jár, az mindig rajtam áll
De a szív, a titkos híd, hol más táj a szép
Egyre szól egy belső hang: "Egy új föld a tiéd!"
Nem nyílt soha út elém
Csábító szóból bizony volt elég
Bár volna jel, mely hozzám majd elér
Hol van a föld, vár e jövő rám még...
kapcsolódó videók
