Hiába érkezett a tavasz észrevétlen,
Nem tett bolonddá, mint minden évben!
Lágy szellő járta át a testem,
S borzongva lassan útra keltem.
Hiába húzódtam a házak árnyékába,
Követett mindig, bárhol is jártam.
S a kávéház ablakán kinézve,
Vártalak egyedül hétről-hétre.
Refr.:
Szomorú szombat, szomorú vasárnap,
Mindig hiába vágytam utánad.
Refr.
A kávém kihűlt, a szívem még forróbb lett.
Úgy ültem ott, mint eltévedt kísértet.
De nem jöttél, s a tavasz sietve
Reményeim magával vitte.
Napfényes alkonyok, nyári hangulat,
Még mindig rajtam ül ez a kábulat.
Míg a csészém után nyúlnék és fizetek,
Te belépsz az ajtón és könnyedén adsz kezet.
Mire felállnék, hogy üdvözöljelek,
Azt remélve, hogy a szerencse rámnevet.
Már búcsúzol, kérve elnézésemet
És a másik asztalnál foglalsz helyet.
Refr. 5.ször