Újra fúj a szél, csak az arcomhoz ér.
Szánalmas szerelem hazakísér.
Ne gondolj ma rám, ne kímélj, ne szánj!
Ne nézz a szemembe, csak hazudd, hogy fáj!
Refr.:
Csak hazudd, hogy fáj!
És indulj már...
Hosszú forró nyár,
De elmúlt már...
Ez az a perc, hol eldől, merre hogyan tovább...
Ökölbe szorítom kezem, kínoz a vágy.
Látod, magam sem értem, hol az önérzetem.
De a lelkem vígaszra talál, csak hazudd, hogy fáj!
Refr.:
Csak hazudd, hogy fáj!
És indulj már...
Hosszú forró nyár,
De elmúlt már...
Hát hazudd, hogy fáj!
Hosszú forró nyár
De elmúlt már...
Hát hazudd, hogy fáj!