Tintaceruzával írott tábori levél,
Szívem asszonyának éjjel írom én.
Hol a szivek lángját a gránát oltja el
És a néma csendben hull a hó pehely,gyászos fehér lepel.
Idegen országba csak az isten van velem,
Meg ez a kis fénykép,ez a mindenem.
Megcsókolom százszor,megremeg a szám
Ugye kicsi asszony hü leszel hozzám,hü maradsz hozzám.
Idegen országból megy hozzád e kis levél,
Gránátok tüzében éjjel írom én.
Benne van a lelkem édes asszonyom,
Haza küldöm néked,vigyázz rá nagyon,vigyázz rá nagyon.