Hamvas fehér arcod mióta nem láttam.
Úgy érzem hiába élek a világban.
Este ha lefekszek,gyűrött párnám nincs ki megigazítsa,
Barna hajam,göndör hajam nincsen aki megsimítsa.
Álmomban az arcod megjelent előttem.
Fekete hajadból puha párnát szőttem.
/:Kacagott a lelkem,sose volt még ilyen csodás boldog álmom,
Mégis,mikor fölébredtem könny csillogott a párnámon.:/