Nyáron újra fesztiválhelyszínné változik a veszprémi Gyárkert
tovább
Szerelmünk ára
Kormorán
Veled, de mégsem úgy,
ahogy Isten kívánta,
ahogy kő csobban a vízbe,
s villám hasít fákat.
Szerelem a gyűlöletnek,
testvére és párja,
ilyen a dal, a tiéd :
a mi szerelmünk ára.
A mi reményünk bujdosó,
az élet sebzett álma,
a boldogság egy pillanata,
bűvös holnap után-ja.
Feleség voltál, szerető,
anya egyedül árva,
a csók mit adtál mutatóba :
lett szerelmünk ára.
Szeress engem szeretve,
ne a múlttal játszva,
szeress, ahogy te is én is
akartuk a lázban.
Nem igaz, hogy nem akartuk,
de én és te más vagy
háromszor kelt a telehold :
szerelmünk ára.
Kék a varázsgyűrű,
a fájdalom szobája,
hová egyszer beengedtél,
egy pillanatra várva.
Hosszú hajad tengerpart lett,
hegycsúcs a párna,
de az ördög kiáltotta :
ez szerelmünk ára.
Egyedül a sötétben,
hajnalokra várva,
jó lenne, ha tudnád,
a rossznak nincsen gátja.
Ha a mocskos víz elindul,
döntve kaput, házat,
senki se tudja mi volt ?
Mi volt szerelmünk ára.
Egy titkos ágy marad,
titkos simogatásra,
Nincs már ki mentené,
az alig épült várat.
Lopott csók és pillanat,
beleveszik az árba,
pedig a legdrágább a világon,
a mi szerelmünk ára.
Az ölelésed, az öled,
melleid s a bűvös árkok,
kamrákban hívódnak elő
magányos éjszakákon.
Bűn, hogy egymást szeretjük,
vakon és látva,
ez az egyetlen, mit vétkeztünk :
ez szerelmünk ára.
Hajnalban, ha ébredek,
mellettem mezítelen látlak,
nem vagy ott, de mégis,
mégis oda kívánlak.
Mondd ki, mit gondolsz :
bár nem vársz vacsorára,
de vártál engem friss hóban :
ez a mi szerelmünk ára !
ahogy Isten kívánta,
ahogy kő csobban a vízbe,
s villám hasít fákat.
Szerelem a gyűlöletnek,
testvére és párja,
ilyen a dal, a tiéd :
a mi szerelmünk ára.
A mi reményünk bujdosó,
az élet sebzett álma,
a boldogság egy pillanata,
bűvös holnap után-ja.
Feleség voltál, szerető,
anya egyedül árva,
a csók mit adtál mutatóba :
lett szerelmünk ára.
Szeress engem szeretve,
ne a múlttal játszva,
szeress, ahogy te is én is
akartuk a lázban.
Nem igaz, hogy nem akartuk,
de én és te más vagy
háromszor kelt a telehold :
szerelmünk ára.
Kék a varázsgyűrű,
a fájdalom szobája,
hová egyszer beengedtél,
egy pillanatra várva.
Hosszú hajad tengerpart lett,
hegycsúcs a párna,
de az ördög kiáltotta :
ez szerelmünk ára.
Egyedül a sötétben,
hajnalokra várva,
jó lenne, ha tudnád,
a rossznak nincsen gátja.
Ha a mocskos víz elindul,
döntve kaput, házat,
senki se tudja mi volt ?
Mi volt szerelmünk ára.
Egy titkos ágy marad,
titkos simogatásra,
Nincs már ki mentené,
az alig épült várat.
Lopott csók és pillanat,
beleveszik az árba,
pedig a legdrágább a világon,
a mi szerelmünk ára.
Az ölelésed, az öled,
melleid s a bűvös árkok,
kamrákban hívódnak elő
magányos éjszakákon.
Bűn, hogy egymást szeretjük,
vakon és látva,
ez az egyetlen, mit vétkeztünk :
ez szerelmünk ára.
Hajnalban, ha ébredek,
mellettem mezítelen látlak,
nem vagy ott, de mégis,
mégis oda kívánlak.
Mondd ki, mit gondolsz :
bár nem vársz vacsorára,
de vártál engem friss hóban :
ez a mi szerelmünk ára !
kapcsolódó videók
keressük!
