androméda ködből
néztem kihajolva
zománcos vödörből
tele lett az szórva
midnenféle gazzal
és bele lett taposva
lazán ültem bele
abba a traktorba
szántsad ki kisfiam
modnta anyám azonnal
és adott a pálinkából
egy jókora flakonnal
azzal döcögtem, hébe-hóba
húztam csak a laposba
szomorú voltam
mért nem gallonosba
töltött az én anyám
tán nem szeret az engem
vagy kevés a pálinka
csak a probléma tenger
és felveri a gaz
magasra az orrát
nem fogadja akárkitől
a nyugosztaló ostyát
nekem is csak háttal
válaszol és amint
félrenézek fegyvert ránt
és velőtrázón kacsint
bársonyszagú vérrel
keni be a kezét
azt hiszi, hogy azt hiszem
és elveszti a fejét