Kóbor Jánossal készült interjúkötet jelenik meg
tovább
Távol a föld
Kormorán
Az állomáson állt, kabátját összehúzta
elmúlt a nyár a szél elsodorta.
Napfény sütött rá, de mégis fázott szegény.
Bíztattam vár rá, egy távoli világ
az a nagy Szobor a neon-fáklyaláng.
Csak fogta két kezem, de tudtam nem lesz már enyém.
Hazafelé mentem a Margit-hídon át
ő akkor már a tenger fölött járt
Éjjel felhívott alig értettem szavát.
Furcsa volt, hogy a sötét éjszakán
a Hold is alszik, de ő Jó reggelt kíván!
Gondolsz-e rám kérdi a távolból,
de válaszom nem hallja már.
Távol a föld, távol a szó
távolra szállt a nagy madár
elrepült a boldogság,
elszállt vele, messzire jár,
Mondd: merre indulsz
és miért nem érkezel sehová?
elmúlt a nyár a szél elsodorta.
Napfény sütött rá, de mégis fázott szegény.
Bíztattam vár rá, egy távoli világ
az a nagy Szobor a neon-fáklyaláng.
Csak fogta két kezem, de tudtam nem lesz már enyém.
Hazafelé mentem a Margit-hídon át
ő akkor már a tenger fölött járt
Éjjel felhívott alig értettem szavát.
Furcsa volt, hogy a sötét éjszakán
a Hold is alszik, de ő Jó reggelt kíván!
Gondolsz-e rám kérdi a távolból,
de válaszom nem hallja már.
Távol a föld, távol a szó
távolra szállt a nagy madár
elrepült a boldogság,
elszállt vele, messzire jár,
Mondd: merre indulsz
és miért nem érkezel sehová?
kapcsolódó videók
keressük!
