Kérlek, ne menj, adj egy kis idot még,
Hagyd, hogy eltunjön, ami benned szép,
El kell felejtsem, a sok szép idot,
Ezt a jelent, az elveszett jövot,
A gyilkos perceket, kegyetlen kérdezot,
Hogy te miért nem? És én miért nem?
Kérlek, ne menj el,
Ne, még ne menj el,
Kérlek, ne menj el.
Nézd, itt egy gyöngy, esocseppbol
Onnan, hol soha nem esik eso.
És nézd, a sok kincs, mind tiéd,
Ha kéred, gyémántkoronát
A Holdról lopok én.
Egy országot veszek,
Hol a szerelem a törvény,
A törvény a király és te a királyné.
Kérlek, ne menj el,
Hallod, ne menj el,
Nem még, ne menj el.
Kérlek, ne menj el,
El kell mondanom
Még egy szép mesét,
Amit más nem ért.
Mese egy királyról,
Kit mindenki elhagyott.
Nem bánt senkit már,
A szíve megfagyott,
De rátalált valaki, és
Most újra él.
Újra vágytól ég,
Szeret, úgy, mint rég.
Kérlek, ne menj el,
Ne még, ne menj el.
Kérlek, ne menj el.
Nem tört ki rég a tuzhányó már,
De forr a láva bent,
Pusztításra vár,
A kiégett rét, a felperzselt föld
Új életre kél,
Egyszer lehet még zöld,
És a földek fölé, ha leszáll,
És az égben ölel vörös feketét.
Kérlek, ne menj el,
Hallod, ne menj el,
Nem még, ne menj el.
Kérlek, ne menj el,
Most már nem sírok,
Nem is beszélek,
Csak ide elbújok,
Hogy még lássalak,
Táncolni, örülni,
Hogy még halljalak,
Dalolni, nevetni,
Engedd, hogy lehessek,
A kezed árnyéka,
Árnyékod árnyéka,
A kutyád árnyéka.
Csak még ne menj el,
Hallod, ne menj el,
Nem még, ne menj el.
Kérlek, ne menj el.
Hallod, ne menj el.
Kérlek, ne menj el.