Elém állt egy furcsa lény,
Egy szóval sem hívtam én.
Tündér volt talán,
Mondta, mindent kérhetek,
Bármit súg a képzelet,
Szólnom kell csupán.
S így szóltam:
Űzd el a tegnapok átkát!
Hozd el a holnapok álmát!
Őrizd a percek varázsát!
Úgy kérlek,
Űzd el az emberek viszályát!
Hozd el a szeretet világát!
Bontsd ki a szépség virágát!
Ne sírjon soha az ember!
Ne szóljon sehol a fegyver!
Köszöntsön dallal a reggel!
Mindenkit a világon, tőled csak ezt kívánom,
S boldoggá teszel, boldoggá teszel.
Ne sírjon soha az ember!
Ne szóljon sehol a fegyver!
Köszöntsön dallal a reggel!
Mindenkit a világon, tőled csak ezt kívánom,
S boldoggá teszel, boldoggá teszel.
Boldoggá teszel, boldoggá teszel.
Boldoggá teszel.