Végig járom az utakat, nézegetem a házakat sorba.
Megállok egy ablak előtt, mintha minden a régiben volna,
Pedig azaz ablak setét, rózsa sincs már, lehullott a szírma.
De én azért minden éjjel, álmaimba odajárok, édesanyám sírva.
Édesanyám ne sirasson, ha majd egyszer idegenben járok.
Ne fájjon az árva szíve, ha felőlem gyötri gonosz álom,
Nem maradok idegenben, minden éjjel haza száll a lelkem,
Akáclombos kisfalumba,piros szegfűs udvaromba,mindent úgy szerettem.