Hold ül a házakon,
az este leszállt
jöjj el hozzám,
hogy álmomra vigyázz.
Csillagok nyílnak,
kék a sötét
Légy kicsit boldog
hisz élni nehéz.
Vesd le ruhádat,
alszik már a fény
Add nekem kérlek,
mit adni nem félsz.
Két karom átölel,
hajolj fölém,
áldjon meg minket
a csillagos Ég.
Kopogj be hozzám, ha feléled a szél
ha álmaid nem értenéd
Kopogj be hozzám, itt nem ér el a szél
itt kinyílik a szenvedély.
Túl vagy már mindenen
azon az éjszakán, amikor bajt hozott a szél.
a szavakon, amiket kimondani is félsz.
az álmokon, amikből többé már nem kérsz
Túl vagy már mindenen
és nem hajt bosszú, nem öl a szenvedés.
nem kiáltasz többé a legszebb évekért.
ne kérdezz, mert senki nem felel.
Túl vagy már mindenen
gyere, gyere, a karomban alszol el!