Az indulat
Szemedben szunnyadó szó
A vágy még csak árnyék
És ki nem mondható.
De menni kéne
Szabadon szállni rég
A kapukon túlra, hogy létezzen újra
A lelkedben lobogó fény.
De tétován
Egy ezerszer átélt éjszakán
Vársz még s a szándék
Tékozló titok marad.
A tegnapok
Remegve szülik a holnapot
Bár érzed, hogy léphetsz
Lassan ébred a pillanat.
Árnyék, ami elkísér
Árnyék, ami benned él
Ha széttörni nem tudod
Örökre veled marad.