Kintről nézem önmagam
Ki bennem él
Csak metszi a valóságot
És monoton kutatom
Mi lenni félek
Azt a furcsa álomvilágot
Mit itt marad nap, mint nap
Mint szánandó szitok a szélben
Az örvénylő öröklétben
Eddig mások helyett éltem.
Csendben metszem a testem
Az lenne jó
Ha lüktetne bennem a végzet
De csak feslett illúziók
Ők élik rég
A hitem, az álmom a mérgem
Mikor dühös dózisban ébred
Ez a szédítőn belőtt élet
Az örvénylő öröklétben
Eddig mások helyett éltem.
Etetni kell a birkát
Ha nyírni akarod
Az ősi igazság
Ma egyre inkább jog
Bégess, hogy élhess
A túlélés ára
Nincs semmit tenni
Túl kell rajtad lenni!