Régen nem hitted, hogy állni fogsz egy
mozdulatlan sorban.
Ma nem hiszed, hogy ezt hitted
egy réges-régi korban.
A jelened, mint néma film,
nélküled szalad.
Felélted a múltad, és a jövôd
üres szalag.
Oda állj, ahol az élet megtalál!
Oda állj!
Oda állj, ahol a közöny nem szabály!
Oda állj!
Oda állj, ahol még vár rád pár titok!
Oda állj!
Oda állj, ahol egy ajtót kinyitok!
Oda állj!
Régen azt mondtad, hogy nem akarok
soha olyan lenni,
aki azt mondja majd, hogy régen
kellett volna tenni.
Az álomban még kiabál
egy elvarratlan feslés.
Elfedi a maszkot is
egy élénkszínû festés.
Ahogy hagyod a képláda kékes fényeit,
kiégeti a képzelet régi képeit.
Ki mondja, hogy nézzétek csak, itt van
ez az egy jel!
Ha nem leszel majd, ki mondja, hogy
pedig voltál egyszer?