Sűrű erdő mélyén,
nincsen soha reggel.
Ne hagyj nálam semmit,
mindenedet vidd el.
Az útnak, melyre léptél,
sehol nincsen vége.
Nincsen soha reggel,
nem süti Nap fénye.
Vártam rád az éjjel,
vártam rád nem hívtál.
Talán nem is vagy már,
talán nem is voltál.
Sűrű sötét felhők
borítják az eget.
Láthatatlan tüskék,
karcolják szíved.
Tudom én is, volt idő,
őrült módon éltünk,
Nem tudhatja senki már
mi mindent reméltünk.
Vártam rád az éjjel,
vártam rád, nem hívtál.
Talán nem is vagy már
talán nem is voltál.