Ismered a meleg haladást a csillagok alatt?
Tudod-e, hogy létezünk?
Elfelejtetted a Mennyország kulcsait?
Megszülettél-e már és élsz-e?

Találjuk fel újra az isteneket, minden korok összes mítoszát
Ünnepeljétek a mély régi erdőkből jövő szimbólumokat
Elfelejtettétek az ősi háború tanulságait?

Nagyszerű arany közösülések kellenek
Az atyák az erdő fái alatt kárálnak
Anyánk halva a tengerben

Tudod, hogy mészárlásokba vezetnek bennünket nyugodt admirálisok
És hogy a lassú kövér generálisok a fiatal vértől obszcének lesznek

Tudod, hogy a tévé uralkodik rajtunk?
A Hold száraz vérszopó állat
Gerillabandák forgatják a számokat a szomszédos zöld inda-tömbben
Hadba készülnek ártatlan pásztorok ellen, akik csak halnak

O, létezés nagy teremtője
adj nekünk még egy órát, hogy tökéletesítsük életünket előadjuk művészetünket
és előadhassuk művészetünket
Az éjjeli lepkék és az ateisták kétszeresen isteniek és haldokolnak
Élünk, meghalunk és a halállal még nincs vége
Utazzunk tovább a rémálomba
Kapaszkodjunk az életbe. Szenvedélyünk kivirágzana.
Kapaszkodjunk kétségbeesett muffokba és farkakba
A trippertől kaptuk a végső látomást
Kolumbusz ágyéka zöld halállal lett tele
(Megérintettem a lány combját és a halál mosolygott)
Összegyűltünk ebben az ősi és őrült színházban
Hogy hirdessük életörömünket és meneküljünk az utca nyüzsgő bölcsességétől

Az istállókat megrohamozzák az ablakok közül, csak egy marad épen

Táncolj és ments meg minket a szavak isteni gúnyolódásától
A zene lángra lobbantja a kedélyt
(Ha az igaz király gyilkosai szabadon kószálhatnak
Ezer varázsló támad az országban)

Hol vannak a lakomák, amiket nekünk ígértek?
Hol van a bor? Az új bor? (haldoklik a szőlőtőkén)
Bennünk lakó gúnyolódás, adj nekünk egy órát a varázslatra

Mi - a bíbor kesztyű
Mi - a seregély repülése és a bársony óra
Mi - az arab élvezetek ivadékai
Mi - a napkupola és az éjszaka

Adj nekünk hitet, hogy higgyünk
Adj nekünk egy kéjes éjszakát
Adj nekünk hitet az éjszakában
Adj száz színárnyalatban egy gazdag világot nekem és neked
És selyempárnás házadba egy ágyat, egy fejet és bölcsességet .
Zavaros határozat
Az itt lakó Gúnyolódás követelt téged magának
A régi jó napokban még hittünk, de kis dolgokban még
Most is megkapjuk a Jóság dolgait és sportszerűtlen homlokát

Felejts és engedj!
Tudtad, hogy a szabadság egy tankönyvben lakózik
Tudtad, hogy őrültek igazgatják börtönünket
Börtönben, a fehér szabad protestáns örvényben
Fejjel lefelé ülünk az unalom szélén
És kinyúlunk a halálért egy gyertya végén
Megpróbálunk valamit, ami már régen ránk talált

Jaj, beteg vagyok a sok kétségtől
Élj bizonyos kegyetlen déli kötések fényében
A szolgáké a hatalom, kutyaemberek és alattomos nőik húznak
Ócska takarókat tengerészeinkre

Beteg vagyok a savanyú pofáktól
Bámulnak rám a Tévé toronyból
Rózsákat akarok kerti lugasomba, világos?
Királyi csecsemőknek és rubinoknak kell felváltaniuk
Most az elvetélt idegeneket a sárban
Ezek a változatok vannak
Véres étel a felszántott növénynek
Arra várnak, hogy egy széttépett kertbe vihessenek minket

Tudod, milyen sápadtan és gonoszul
Izgatóan jön majd a halál egy furcsa órában
Bejelentés nélkül és be nem tervezetten
Mint egy félelmetes és túl barátságos vendég,
Akit az ágyadba vittél

A halál angyalokat csinál mindannyiunkból,
És szárnyakat ad nekünk ott,
Ahol olyan sima kellene, hogy legyen a vállunk
Mint a holló karma

Nincs többé pénz, nincs többé jelmez
Az a másik Birodalom messze a legjobbnak látszik mindaddig,
Amíg egy másik prédikáció fel nem tárja a vérfertőzést
És a természeti törvényeknek való léha engedelmességet

Nem megyek, inkább a barátok tora, mint az óriási család