A verklis
Hungária
Teli a korzó a Duna parton,
Vasárnap reggel, úgy tíz körül.
930 júliust írnak, ott áll egy koldus és hegedül.
Kicsípett dámák, becsípett úrfik
Flancolnak végig a köveken.
Fiáker baktat kövér bankárral,
Keze ott nyugszik egy öleben.
Amott egy háznál megáll a verklis,
A masinája úgy nyikorog.
Tekeri buzgón, fénylik az arca,
Nem nyílnak mégsem az ablakok.
De végre nyílik ott fenn egy ablak,
És kinéz rajta az a leány.
Aki ott szolgál az ékszerésznél,
S aki nem volt még sosem vidám.
Bámulják egymást vágyódó szemmel,
Néma az ajkuk mégis beszél.
Rázendít újra a régi dalra,
A verkli hangját viszi a szél.
És lassan ősz lett, levelek hulltak,
Elhagyott lett már a Duna part.
Csak néhány bátor szerelmest látni,
Fűti a csók még a fiatalt.
Még egyszer elmegy ahhoz a házhoz,
A furcsa verklis, a régi dal.
Utolsó koncert vasárnap reggel,
Búcsúzni jöttem, szólni akart.
Nyílik az ablak, ott áll a lány is,
Nincs itthon senki, máris jövök.
Leérve látja, ott fekszik holtan,
A fiú már a verkli mögött.
Beteg volt régen, de mindig eljött,
Vasárnap reggel, hogy lássa őt.
Boldogan halt meg, megérte mégis,
Jöhetett volna kicsit előbb is.
Vasárnap reggel, úgy tíz körül.
930 júliust írnak, ott áll egy koldus és hegedül.
Kicsípett dámák, becsípett úrfik
Flancolnak végig a köveken.
Fiáker baktat kövér bankárral,
Keze ott nyugszik egy öleben.
Amott egy háznál megáll a verklis,
A masinája úgy nyikorog.
Tekeri buzgón, fénylik az arca,
Nem nyílnak mégsem az ablakok.
De végre nyílik ott fenn egy ablak,
És kinéz rajta az a leány.
Aki ott szolgál az ékszerésznél,
S aki nem volt még sosem vidám.
Bámulják egymást vágyódó szemmel,
Néma az ajkuk mégis beszél.
Rázendít újra a régi dalra,
A verkli hangját viszi a szél.
És lassan ősz lett, levelek hulltak,
Elhagyott lett már a Duna part.
Csak néhány bátor szerelmest látni,
Fűti a csók még a fiatalt.
Még egyszer elmegy ahhoz a házhoz,
A furcsa verklis, a régi dal.
Utolsó koncert vasárnap reggel,
Búcsúzni jöttem, szólni akart.
Nyílik az ablak, ott áll a lány is,
Nincs itthon senki, máris jövök.
Leérve látja, ott fekszik holtan,
A fiú már a verkli mögött.
Beteg volt régen, de mindig eljött,
Vasárnap reggel, hogy lássa őt.
Boldogan halt meg, megérte mégis,
Jöhetett volna kicsit előbb is.
előadó:
Hungária
album címe: Kislemezek, rádiófelvételek
megjelenés: keressük!
hossz: 4:19
kiadó: keressük!
zeneszerző: Fenyő Miklós
szövegíró: S Nagy István
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 8161
album címe: Kislemezek, rádiófelvételek
megjelenés: keressük!
hossz: 4:19
kiadó: keressük!
zeneszerző: Fenyő Miklós
szövegíró: S Nagy István
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 8161
kapcsolódó videók
