Nem hittem, hogy lehetek én,
Nem hittem, hogy lehetek én,
Valakinek, valakinek a fény.
S nem hittem, hogy valami még,
Új lehet és sose elég,
Ő hozta el, ő veszi el, ha kell.
Eredeti rubin a lány, eredeti drágakő,
Bíborfényét rám teríti ő.
Eredeti rubin, rubin a lány,
Eredeti rubin, rubin a lány,
Eredeti rubin, rubinkő,
A szürkeségből emelt ki engem ő.
Nem kérdezi sohase, miért,
Mégis így is mindent megért.
Soha se félt, nem is remélt, csak élt.
Mellette én szabad vagyok,
Vörös színű fénye ragyog.
Ékesítő, igaz kő, ez ő.
Eredeti rubin a lány, eredeti drágakő,
Bíborfényét rám teríti ő.
Eredeti rubin, rubin a lány,
Eredeti rubin, rubin a lány,
Eredeti rubin, rubinkő,
A szürkeségből emelt ki engem ő.
S rájöttem, hogy igazi volt,
Színe engem nem vakított,
De világított megannyi éjszakán.
Eredeti, eredeti rubin a lány.